Kirepülő gyerekek, távol élő unokák, eltávolodó barátok. Többek között ezek a történések azok, melyek miatt az idősebb generáció magányosnak érezheti magát. A ráncok és a szarkalábak mögött sokszor számos lelki probléma húzódik meg, melyeknek akár komoly következményei is lehetnek. Az okokról és a segítségnyújtásról Csőzik Rita, tanácsadó szakpszichológus beszélt.

Azt mondják, annyi idősek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat. Ki számít idősnek?

A világ népessége rohamosan gyarapodik, vagyis egyfajta demográfiai robbanásról beszélhetünk, de a világ nem harmonikusan öregszik. Változik a 60 éves és idősebb népesség számaránya. A gyermekek aránya folyamatosan csökkent az utóbbi években, míg a 60 év felettiek aránya folyamatosan, két és félszeresére nőtt. A hagyományos nagycsalád felbomlása, és a családok széthullása miatt az idősek elvesztették eddigi helyzetüket, mind inkább teherré váltak a fiatalabbak számára.

Lehet ennek az alapja egy olyan sztereotípia, mint hogy az idősödéssel szükségszerűen együtt jár a szellemi leépülés?

A pszichiátria még a század első két évtizedében is azt tanította, hogy minden öreg szükségszerűen demens. Ez a kijelentés persze túlzásnak bizonyult, de tény, hogy az időskor beköszöntével a szellemi és a fizikai teljesítmény sokszor veszít rugalmasságából. Figyelmük, érdeklődésük a múltra irányul, egyre fontosabbá válik számukra a saját gyermekkoruk, tradíció, amelybe beleszülettek. Az addigi életformájuk, a munkájuk, amelyet a nyugdíjba vonulásig végeztek nagy hatással bírt, egyfajta kapaszkodót nyújtott számukra. A megszokotthoz való ragaszkodás következménye az, hogy idősödő korban minden változás megrázkódtatással jár. Gyakoriak az öregedéssel kapcsolatos hiedelmek: az idősek betegek, szenilisek és kevesebb a tudásuk.  E hiedelmek azonban tévesek.  Ha a társadalom nem kezeli majd úgy az időseket, mint egyfajta terhet, amellyel nem lehet mit kezdeni, akkor talán majd elérhető a teljes megbékélés az új helyzettel, és az öregedéssel járó folyamatokat céltudatosabban lehet majd befolyásolni. Így kellő önismerettel elérhető a harmonikus élet, amikor az ember úgy érzi, hogy végre egyensúlyban van.

Ennek a biztonságnak az elvesztése okozza a lelki problémákat?

Ez nagyon összetett. Az öregedés napjainkban egyre több kihívást jelent az egyén számára, meg kell küzdenie a szaporodó nehézségekkel és veszteségekkel. Ilyen veszteségek főként az emberi kapcsolatokban jelentkeznek. A munka, a tevékenység elvesztése, ezáltal a barátoktól és a korábbi társaktól való eltávolodás, a gyermekek elköltözése, és nem utolsósorban az anyagi biztonságvesztés is számos kellemetlen érzést vonhat maga után. Így a korosodó, az élete alkonya felé közeledő ember könnyen elmagányosodhat. A nyugalomba vonulás pedig a haszontalanság, a feleslegesség érzését keltheti. Sok ember életében kimondottan krízist okoz az öregség, sőt már maga az öregedés is. Általában jellemző, hogy nehezen tűrnek minden változást, az új helyzetekhez rosszul adaptálódnak. Az idős embernek sokszor kedvezőtlenek a lakásviszonyai, megélhetési gondjai vannak, de leginkább az inaktivitás, a foglalkoztatás hiánya, a motiváltság megszűnése segíti elő a kóros öregedés kialakulását.

Ezek szerint apró dolgok is okozhatnak nagyobb lelki megrázkódtatást?

Igen. Például környezetváltozás alkalmával a legtöbb idős ember rövidebb-hosszabb időre depressziós állapotba kerül, ez pedig könnyen öngyilkossághoz vezethet. Magyarországon megdöbbentően magas az öngyilkosságok száma, különösen a 60 éves vagy annál idősebb korcsoportban. Az öngyilkosságok áldozatai pedig több mint kétszeres túlsúllyal a férfiak. Erősödhet a pesszimista életfelfogás akkor is, ha a hitves már nincs az élők sorában. A depresszió előfordulása az életkor előrehaladtával fokozódik. A 60 év felettiek sok esetben nincs barátja, többen közülük nem él együtt házas- vagy élettársával. Főként nőknél tapasztalható a magányos élet, hiszen a nők átlagéletkora magasabb, mint a férfiaké.  Emellett az öregedéssel együtt járhat számos testi-lelki zavar. Ilyen például neurózis, az alvászavar, a depresszió és az alkoholizmus. A régebbi emlékképek megőrzése, és felelevenítése hibátlan, sőt gyermekkori, sokszor elfelejtettnek hitt emlékképek támadnak fel könnyen, nagy számmal, nagy érzéki elevenséggel. Ez veszélyes lehet, ha egyre kevésbé figyeli meg a külvilág történéseit, így lassan teljesen elveszíti a vele való kapcsolatot. Sokan miután nyugdíjba vonultak, úgy érzik, feleslegessé váltak, nincs rájuk szüksége a társadalomnak. Az életkorral megváltoznak a kapcsolatok is. Sokan már meghaltak az egykori barátok, rokonok, ismerősök közül, vagy sokszor a mozgáskorlátozottság miatt nem tudják felkeresni egymást. Mindez fokozza a magány érzését. 80 éven felüliek között találjuk azokat, akik a saját bevallásuk szerint a legmagányosabbnak érzik magukat. Ugyanakkor a 60 évnél fiatalabb nyugdíjasok körében is meglepően sok azoknak a száma, akiket az egyedüllét érzése kerít hatalmába.

Ebből ered a magányosság érzése is?

Az idős emberek hamar magányosnak érzik magukat még akkor is, ha vannak gyermekeik, unokáik, sőt hitvesük is. Különösen azokat veszélyezteti ez, akik önmagukkal elégedetlenek, bizonytalanok. Szükséges az idősek életminőségének javítása. A különböző klubbok, szerveződések, szervezetek és közösségek. Ha azonban nem készül fel az idősödő ember arra, hogy életében egy hirtelen változás fog bekövetkezni, akkor alighanem hatalmas nehézségekre számíthat. Így egyedül ezt a problémát semmiképp sem lehet megoldani.

Mit tehetünk értük?

Sajnos a 60 év felettiek közül többen reménytelennek látják a jövőt. Nagyon fontos a problémák megoldásában a gondoskodó, a támogató környezet, a család, rokonság, a baráti kör, esetleg a szomszédság. A beleérző képesség, a segítő szeretet és a közösségi befogadás adhatná a társadalom idősebb tagjai számára a problémamegoldáshoz az alapokat. Ugyanakkor fontos tényező az is, hogy a modern orvostudománynak köszönhetően jelentősen csökkentek az öregedés testi terhei. Sok olyan kór, amelyet eddig gyógyíthatatlannak tekintettek, ma már késleltethető, enyhíthető.

Tényleg gonosz és nemtörődöm dolog idősek otthonába költöztetni a nagyszülőket?

Az idősek klubjában a gondozás fő célja az idős ember életkörülményeinek javítása, egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése, illetve a lehetőségekhez mérten a javítása, egyedüllétének feloldása, valamint a tétlenséggel járó káros hatások megszüntetése. A foglalkoztatás megteremtésével az a cél, hogy a klubtagok meglévő képességeik, hajlamaik felhasználásával fenntartsák önbecsülésüket, hasznosságérzésüket. Szükséges a családi, rokoni és baráti kapcsolatok ápolása is. Ezenkívül lehetőség nyílhat egy újfajta szerepkör kipróbálására, ez pedig a nagyszülői szerep, így megadathat a mód arra, hogy ismét átéljék azt az érzést, amelyet a saját gyermekük nevelésekor éreztek.

Így elérhetjük, hogy hasznosnak érezzék magukat.

Valóban. Több módja is van annak, hogy időskorban is hasznosnak érezze magát az ember. Főként az embertársi segítségben nyílnak tág lehetőségek. Sokszor a pszichoterápiás törődés is rengeteget segíthet, hiszen az öregedő emberek általában nagyon vágynak valamilyen embertársi melegségre. Sok idős ember számára jelent nagy könnyebbséget, ha beszélhet gondjairól, illetve ha segíthet a másiknak. A rendszeres összejárás, a hasonló problémával küszködő emberek találkozása tehát nagyon sokat lendíthet a kilátástalanság, a magányosság érzésén, emellett ha a csoportos beszélgetéseket összekötik más tevékenységekkel (pl.: barkácsolás, festés, hímzés, meditáció stb.), az szociálisan és lelkileg egyaránt pozitív hatással bír. Az idős ember kivirul egy olyan tevékenység hatására, amelynek értelmét látja és élénken érdekli. Biztosan nem véletlen, hogy azok az emberek, akik számukra kedves tevékenységet folytatnak, idősebb korukban is nagyon gyakran kiváló teljesítmény nyújtanak.

 Másodközlés: senkitsemhagyunkmagara.hu